Sorbet (csokis)

A strandon a Stahl magazint olvasgattam, amikor a tűző napon éppen a jeges édességhez lapoztam. Többféle ízben készíthető sorbet, én valamiért a csokis változatát próbáltam ki. Akinek a háztartási gépei között a fagyi gép nem szerepel, azoknak sokkal egyszerűbb sorbetet készíteni. Bár nem olyan krémes és nem is olyan lágy, mint a fagylalt, a lényeg, hogy a 37 fokos hőségben igazi frissítőnek bizonyul. Nekem személy szerint túl töményen dominált a csokoládé, ezért aki esetleg olvassa a magazint, annak érdemesebb a gyümölcsös változatát választania.

Hozzávalók:

3 1/2 dl ásványvíz

20 dkg cukor

1/2 tk. só

2 narancs leve

20 dkg étcsokoládé

Így készül:

A vizet a cukorral, sóval, narancslével addig melegítjük, amíg a cukor elolvad.

A forró szirupot a csokira öntjük és simára keverjük.

Miután a csokis keverék kihűlt, egy lezárható műanyag dobozban mélyhűtőbe tesszük.

Félóránként keverünk rajta amíg megszilárdul.

Jó étvágyat!

Brownie

Izgalmas desszertek után kutattam, amikor rábukkantam a Brownie fogalmára. Azoknak ajánlották, akik elfogultak minden csokis kísértéssel és nem vetik meg a csokoládé omlós, szilárd-krémes játékát a szájban. Azonnal kipróbáltam és azóta is előszeretettel készítem, mert már az illata is ellenállhatatlan "bűnözésre" csábít. Ezt az édességet képtelenség elrontani, ezáltal bárki bátran belevághat, nem fog kudarcot vallani.

Íme az én felfedezettem:

Hozzávalók:

3 tábla étcsoki (30g)

10 dkg Rama margarin

2 ek. liszt

15 dkg cukor

6 tojás

1 ek. rum

1 nagyobb narancs reszelt héja

Így készül:

A tojásak szétválasztom, a sárgáját a cukorral, a narancs reszelt héjával és a rummal simára keverem.

A fehérjét kemény habbá verem, ezalatt a csokoládét a margarinnal vízgőz felett megolvasztom.

A felvert fehérjéhez, széles fakanállal, nagy mozdulatokkal belekeverem a lisztet, a sárgáját és az olvasztott csokoládét.

Kivajazott, az alján zsírpapírral kibélelt tortaformába öntöm és előmelegített sütőben 180 fokon 30 percig sütöm. (30 perc után vegyük ki, mert különben kiszárad a tészta.)
Tejszínhabbal, vanília fagyival, vanília sodóval, karamell öntettel, vagy lekvárral kínáljuk.

Jó étvágyat kívánok!

Gasztroélmény a Balatonnál

 Most augusztus végén, hogy az időjárás is végre nyáriasra fordult, bizonyára akik csak tudták elhalasztották szabadságukat és felhőtlenül élvezik a balatoni napsütést,  a víz kellemes 23 fokos hőmérsékletét, a csilingelő biciklin árult kukorica és a strandi büfékben kapható lángos, palacsinta fílingjét. Este, amikor a nagy meleg és víz teljesen kiszívta minden energiánkat, jól esik a korgó gyomrot valami komolyabb étellel kényeztetni. Az ember azt gondolná nincs nehéz dolga, ha a Balatonnál egy jó éttermet szeretne találni, pedig a valóságban elkeserítő a helyzet. Persze ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket, mert igenis sok olyan hely is akad, ahova érdemes betérni, érdemes visszatérni.

*Ha valaki a Balaton déli partját választotta, annak érdemes ellátogatni a Balatonszemesre, az egész évben nyitva tartó Kistücsök étterembe. Lenyűgöző ételkínálatával és borkóstoló programjaikkal várják a gasztronómia szerelmeseit. Az étterem ajánlatai között szerepel többek között a "Fogasfilé korianderes káposztával, snidlinges burgonyával; Pisztáciás nyúlpástétom barackos sült paprikával ...". A csábító étlap itt olvasható.

Az árak nem túl olcsók, de balatoni viszonylatban, a vastagabb pénztárcával érkezőknek kicsit sem megfizethetetlenek. Az étterem korábban, a Stahl magazin ajánlójába is bekerült.

Cím: Balatonszemes, Bajcsy Zs. u. 25.

Tovább haladva Fonyód irányába, Balatonlellén az Albatrosz éttermet kerestük fel. Színes és változatos étlapjukról választhatunk például "Erdei gombakrémlevest; Bélszín java roston sütve, vargányás barna mártással, dödöllével".

Az étlap itt olvasható.

Kellemes helyen, kellemes környezetben és elérhető áron étkezhetünk.

Cím: Balatonlelle, Rákóczi u. 291/a.

Nyugatnak haladva, Fonyód az egyik legkedveltebb üdülő paradicsom. A kis városka rengeteg programot kínál és felújított strandjával évről évre vonzóbbá válik a nyaralók, kikapcsolódni vágyók számára. A fonyódi kikötő, tavasztól - őszig a kirándulókat, hajókázni vágyókat is vonzza.

Hol érdemes ennünk, ha Fonyódon járunk?

A Pöttyös vendéglő kedvező elhelyezkedésének köszönhetően, nemcsak a balatoni programok után megtérő vendégek legkedveltebb helye, hanem a strandolás, kirándulás alkalmával megéhező vendégek éhségűzőjeként is szolgál. Miért mondom ezt? - mert ez a vendéglő a fonyódi üzletsor közepén található, amely gyakorlatilag mind a kikötőtől, mind pedig a strandtól mindössze néhány percre található. A nyári forróságban nem kell hosszú utakat megtenni ahhoz, hogy valami igazán finomat ebédelhessünk. A Pöttyös már reggel 9 órakor nyit, ezáltal nem jelent akadályt a parton megreggelizni akár hajókázás, vagy a pihentető strandolás előtt. 

Az étlap rendkívül sokoldalú, a magyaros csülkös babgulyástól, az olaszos mediterrán szeletig, a hagyományos és a változatos konyha kedvelői egyaránt megtalálhatják kedvencüket. Desszertnek feltétlenül kóstoljuk meg a hely specialitását, a páratlan túrógombócot, amelyet fahéjas tejföllel leöntve, isteni lekvár kíséretével tálalnak. Ezen túl igazi helyben nyújtott házi rétest is árulnak különböző, bőséges töltelékkel a közepén. A kiszolgálás lendületes, odafigyelnek a vendégekre. Az adagok már-már ehetetlenül nagyok, áraik ár-érték arányban kedvezőnek bizonyulnak.  

Cím: Fonyód, üzletsor

Minden íz egy emlék

Minden főzés és sütés alkalmával önkéntelenül, bizonyos életérzések is társunkká lesznek. Legyen az egy fűszer, egy meghatározott íz, vagy csupán az evés maga. Hogy kiből mit hoz ki egy-egy étel, talán nem is lehet minden alkalommal pontosan megfogalmazni, elég, ha mi magunk érezzük és örülünk, ha ezt az érzést másokkal is megoszthatjuk. Nincs kellemesebb lezárása egy napnak annál, mint amikor a család leül vacsorázni, beszélgetnek és ehhez észrevétlenül társunkká válnak a ízek, zamatok, hogy a vasárnapi ebédről már ne is beszéljek. És, ha a fűszereket egy pohár borral tovább fűszerezzük, az életérzés garantált. A rohanó világban már észre sem vesszük, nincs idő észrevenni, hogy az étkezés - túl azon, hogy az ételünk az  - milyen szinten jelen van és befolyással bír az életünkben.

Tény, hogy az evés, minden családi esemény középpontja. Nincs más megkoronázása egy ünnepnek, mint finomabbnál finomabb ételek felsorakoztatása, elfogyasztása. Az étkezés nem csupán egy cselekvés, ami összehozza a családot, hanem érzéseket vált ki, örömöt vagy bánatot közvetít.
Az illatokhoz hasonlóan az ízek is hozzájárulnak egy-egy élethelyzet megéléséhez. A nem jellegzetes illatok is emlékeket csalhatnak elő bennünk, amely segíthet a régmúlt felidézésében, egészen váratlan pillanatok újraélésében. Ezek a megélt élmények szinte ijesztő módon hirtelen átfutnak a testünkön és magunkba zárva - mások számára láthatatlan szellemként - belsőleg érintenek meg újra, de már csak egy aprócska pillanatra. 
Vajon az ízek is ily szerepet játszanak?- amikor azt hisszük elvesznek bennünk, egy egyszeri aromát végleg elfelejtünk. Lehet, és ezzel a pillanat válik jelentéktelenné, amit akkor éltünk, amikor az adott ételt megismertük. De az is lehet, hogy az íz teszi feledhetetlenné az amúgy felejthető alkalmat és ezáltal örökre belénk ivódik, akaratunk ellenére, és már nincs mit tenni. Ezért is mondom, hogy az étel választás veszélyes üzem, mert az elérhető ízharmónia a  jelenben egyszerűséggel elvarázsol, később viszont szembeszáll, amikor az adott pillanatot inkább elfelednénk.

Hasznos tanácsok a konyhában

A kelt tésztának lassan, fokozatosan kell megkelnie. A hirtelen megkelt tészta a sütésnél összeesik, alacsony és kemény lesz.

A leszűrt, főtt tésztát hideg vízzel leöblítjük és mindjárt megzsírozzuk, így nem ragad össze.

A behabaráshoz használt liszthez keverjünk egy kis sót, így nem csomósodik.

A fánk nem szív magába sok zsiradékot, ha tésztába egy kanál rumot vagy tiszta alkoholt keverünk.

A kemény túrót is felhasználhatjuk tésztákba, ha megreszeljük és és elkeverjük egy kevés vajjal, tejföllel vagy tejjel.

A tejszínt 3-6 fokra hűtve verjük fel. Először erősebben verjük, aztán, amint sűrűsödni kezd, óvatosan, nehogy túlverjük. A keverőtálat érdemes a felverés előtt 5 percre mélyhűtőbe tenni, főleg, ha megy a sütő, vagy túl meleg van a konyhában.

Nem fut össze a tej, ha egy szem kockacukrot teszünk bele a forralásnál.

A kiszáradt sajtot pár órára tejben áztatjuk. Megpuhul és könnyebb szeletelni.

A hal szagát mérsékeljük, ha elkészítés előtt citromlevet csepegtetünk rá.

Hasznos tanácsok a konyhában

A fokhagymának nincs olyan erős szaga, ha öt percre sós vízben áztatjuk, és ezután tesszük az ételbe.

Nem lesz hagymaszagú a szánk, ha egy korty tejet iszunk utána. Kezünkről a hagymaszagot ecetes vízzel mossuk le.

A karfiolt rövid időre sós vízbe merítjük, hogy az esetleges rovarok kibújjanak belőle.

A torma nem csíp, ha megmelegítjük, mielőtt reszelni kezdjük.

Az eltett uborka nem lesz üreges, ha tartósítás előtt fogpiszkálóval vagy erősebb tűvel megszurkáljuk.

Kemény habbá verhetjük a tojásfehérjét, ha amikor a hab sűrűsödik, egy kis cukrot teszünk hozzá és így verjük tovább.

A vajat a tízórai készítésekor reszelt sajttal ízesíthetjük.

A só nem nedvesedik a sótartóban, ha pár szem borsót vagy rizst teszünk bele, ezek felszívják a nedvességet.

A kiszáradt mustárba citromlevet vagy egy kevés ecetet teszünk.

A mazsolát lisztben meghempergetjük, és így keverjük a tésztába, így nem süllyednek le a tészta aljára.

Az öreg dió héját is le tudjuk húzni, ha forró vízzel leöntjük és benne hagyjuk, míg a víz kihűl.

A felvágott citromot pár napig eltarthatjuk, ha ha vágott lapjával egy tányérokra helyezzük, és a hűtőszekrénybe tesszük.

A modern konyha világában megjelentek egyre gyakrabban hallott, idegen kifejezések, amelyek sokak számára magyarázatra szorulnak. A férjemmel egyik nap a paprika tv-t néztük és arra lettem figyelmes, hogy folyamatosan azt kérdezgeti: ez meg micsoda? Ilyen pl. a tapas, a brownie stb. Úgy gondoltam összeszedek néhány, hazánkban is egyre többet készített, a főző műsorokban oly sokat emlegetett ínyencséget és azok receptjeit, hogy mi hétköznapi háziasszonyok is valamelyest eligazodhassunk a különleges kulinária világába. Akinek kínai pl. a madeleine vagy a szuflé fogalma, az most jó helyen jár, mert szeretném bemutatni ezeket a finomságokat. Manapság minden jó nevű étterem kínálata között szerepelnek az előző fogalmak, amelyektől talán még sokan idegenkednek, pedig érdemes kiszakadni a rántott hús és a palacsinta, amúgy felülmúlhatatlan világából és egy esélyt adni a mai modern szakácsok, modern ételeinek. Mi magyarok sajnos megrögzött szokásainkkal, ha betérünk egy étterembe az ételek árát az adagok nagyságával értékeljük. Én azt mondom, hogy aki így méri egy magára adó étterem kínálatát, az inkább válasszon egy út menti kis pub-ot, ahol bizonyára a megszokott isteni magyaros fogásokkal és egyéb hagyományos ételekkel találkozhat a jól megszokott óriás adagokkal, viszonylag kevés összegért. Aki viszont nyitott az új ízekkel, a különleges fogásokkal való találkozásra, az kösse be a biztonsági övet, és látogasson el a gasztronómia fellegvárainak egyikébe. Ha sikerült átalakítani a hagyományainktól megrögzött szemléletünket, akkor már tudjuk, hogy a többször keveset ér annyit, mint az egyszer sokat, vagy még többet is. Mit is jelent ez?- kevés előétel, aztán jöhet valamivel több főétel és végül a desszert. A különleges ízvilágot kölcsönző éttermek újfajta gondolkodásra tanítanak, amely szerint a vendég egyen előételt, főételt és desszertet. Mindenből keveset, de azt gusztusosan tálalva.

(nem saját fotó)

Manapság nem divat dugig zabálnia magát az embernek és meglehetősen jól eső érzés jóllakottan, de nem felhizlalva távozni az étkezés után. Ezt az új étkezési kultúrát még tanulnunk kell, de a világ szerencsére, kinek szerencsétlenségére ez irányba halad. Azonban jó hír azoknak, akik ezt teljességgel elfogadhatatlannak és pénzkidobásnak találják, hogy hazánkban vidéken még mindig kevés az erre berendezkedő étterem. A szakácsok elkészítik nekünk a gordon bleut trappista sajttal (kevesen tudják, hogy az igazi gordon bleu kék sajtból készül), a rántott húst, húslevest, pörköltet stb. és itt kifullad a paletta. Ha viszont szívesen megkóstolnánk valami érdekes, számunkra ismeretlen fogást, azt pedig csak kevesen tudják megfizetni. Egy kis étterem mustra után kanyarodjunk vissza az eredeti témához a már-már hagyományossá vált különleges ételek megismeréséhez, elkészítéséhez.

Elsőként a legközkedveltebb szufléval ismerkedjünk meg:

A szuflé, a hivatalos leírás szerint felfújt, francia nemzeti sütemény. Elképzelni sem tudnék a vacsora lezárásaként jobb desszertet a szuflénál, amely első ránézésre a muffinhoz hasonlít, viszont a szuflé  belül krémes állagú. Míg a muffin hozzávalóit elég egy tálban, fakanállal összekeverünk és muffin formában kisütnünk, addig ahhoz, hogy a szuflé tökéletes állagú legyen, szigorú szabályokat kell betartanunk.  A szuflé készítéséhez elengedhetetlen a szuflé sütőforma, amit szinte bármely nagyobb áruházban beszerezhetünk, de hőálló bögrével is helyettesíthető.

Rengeteg szuflé létezik, én a klasszikus csokis változatával ismerkedtem meg és készítettem el. A szuflé sikere az időzítésen múlik, nem szabad túlsütni. Egy perccel sem süthetjük tovább, mint az előírás, ez a titka annak, hogy belül krémes állagú maradjon. A szuflét a sütőből kivéve azonnal tálaljuk, mert pár perc alatt összeesik. A szuflé a felvert tojástól lesz szép magas, ezért ügyelni kell, hogy a keverésnél ne törjük össze a habot. Ha ezeket betartjuk nem is olyan nehéz otthon tökéletes szuflét sütni. Sajnos az én csokis szuflé receptemnek nyoma veszett, ezért egy általam még nem próbált receptet ajánlok elkészítésre (az alábbi fotót nem magam készítettem):





• 12,5 dkg
• 20 dkg csokoládé
• 4 tojás
• 12,5 dkg porcukor
•  6 dkg liszt

Elkészítés:

A margarint és a csokit serpenyőben, nagyon kis lángon megolvasztjuk, folyamatosan keverve. Kicsit hagyjuk kihűlni, majd 4 tojás sárgáját egyenként belekeverünk. A porcukrot és a lisztet összekeverjük, és apránként az egészhez hozzáadjuk. Ha sikerült csomómentesre összekeverni, akkor óvatosan, habverővel belekeverjük a 4 tojás felvert fehérjét.

A szuflé formácskákat kivajazzuk és becukrozzuk. A masszát háromnegyedig töltjük a formákba. Egy magas peremű tepsibe rakjuk a szuflékat, és annyi vizet öntünk alá, hogy a formák magasságának feléig érjen a víz. Az előmelegített sütő aljára helyezve a tepsit 15 percig sütjük 150 fokon. Közben a sütő ajtaját ne nyitogassuk. Azonnal szervírozzuk, akár saját sütőformájában.

Tapas:

A Wikipédia szerint  a tapas a spanyol gasztronómia egyik jellegzetessége (ejtsd: tápász). A legtöbb bárban és étteremben a szeszes italok mellé szolgálják fel. A tapas rendkívül sokféle, tulajdonképpen bármiből lehet tapas, amit kis adagokra fel lehet osztani: apró szendvics, kolbászkák, sonka stb. Az itt élők gyakran beülnek kedvenc bárjukba, és borozgatás mellett egy-egy falatnyi tapast rágcsálnak.

Lazacos tapas:




Hozzávalók (4 db):

4 szelet korn spitz vekni (vagy bármilyen kis méretű kenyér)
4 szelet füstölt lazac
2 db érett avokádó
jégsaláta
1 citrom leve
1 marék kapor


Így készül:


Az avokádókat félbevágjuk, kikanalazzuk és citromlével, sóval, borssal, kaporral fűszerezve összeturmixoljuk, majd hűtőbe tesszük. A kenyeret kevés olajon megpirítjuk, ha kész hagyjuk kihűlni. Ezt követően összerakjuk a tapast. A kenyérre egy salátalevelet helyezünk, ezt megkenjük avokádókrémmel és egy szelet lazaccal koronázzuk meg.

Brownie




 

A brownie egy amerikai édesség, amelynek különlegessége, hogy nagyon csokis. Kezdő háziasszonyok is bátran elkészíthetik, mert biztosan nem okoz csalódást. A csupa csoki élvezetet tetézi, hogy a tökéletes brownie belül krémes, remegős, de a szuflénál szilárdabb állagú. Ezért a szufléhoz hasonlóan ennél a desszertnél is fontos a sütési idő pontos betartása. A brownie-hoz minőségi vanília fagylaltot vagy tejszínhabot kínálunk. Nekem egy isteni brownie receptem van, amit mindenkinek ajánlok elkészíteni, aki imádja a csokit. Személy szerint ez az egyik kedvenc desszertem, nem lehet megunni.

Hozzávalók:

15 dkg cukor

10 dkg vaj

2 ek. liszt

6 tojás

3 tábla étcsoki

1 narancs

1 ek. rum

Így készítem:

A tojásokat kettéválasztom, a fehérjét a cukorral együtt felverem. A csokit a vajjal gőz fölött megolvasztom, majd a tűzről levéve a narancshéjjal és a rummal elkeverem. Ezt követően óvatosan belekeverem a felvert habot és a lisztet. Tortaformába öntöm a masszát és előmelegített 180 fokos sütőben 30-35 percig sütöm.

Wellington

Igazi ünnepi fogás. Egyszer karácsony szentestére készítettük a férjemmel és elhatároztam, hogy hagyományt teremtünk és ez lesz ezentúl nálunk minden karácsonykor az ünnepi vacsora. A wellington eredetileg bélszínből készül, de anyagi okok miatt nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy bélszínt vásároljanak. Mi wellington szűzérmét készítettünk és el kell hinni, hogy azzal is isteni finom. A wellington gyakorlatilag egy gombapéppel (hivatalos néven duxelle) töltött leveles tésztába göngyölt bélszínt jelent. A bélszín készítésénél ügyelni kell arra, hogy a húst megfelelően lehártyázzuk. A leveles tészta lehet mirelit, én is azzal készítettem, elég jó minőségű tésztákat lehet már kapni, de aki lelkiismeretes akar lenni, az házilag is elkészítheti.

Íme az én wellingtonom így néz ki:

Hozzávalók: 60 dkg sertés szűzérme, 1 csomag mirelit leveles tészta, 40 dkg gomba, 1 fej vöröshagyma, 1 tojás, 1 csokor petrezselyemzöld, olaj, bazsalikom, só, őrölt bors.

Elkészítés: A kiengedett leveles tésztát kb. 3-4 milliméter vékony, téglalap alakúra kinyújtjuk.A szűzérmét sózzuk, borsozzuk, bazsalikommal megszórjuk, és mindkét oldalát kevés olajban pirosra sütjük. Az apróra vágott, sóval, borssal, aprított petrezselyemzölddel megszórt gombát olajban megpároljuk. A tésztát megkenjük a gombával, hosszában ráfektetjük a szűzérmét, és a tésztát rúd alakúra feltekerjük. Végeit visszahajtjuk, és felvert tojással megkenjük. A tetejét megszurkáljuk, és közepes hőmérsékletű sütőben aranysárgára sütjük. Párolt zöldségekkel kínáljuk.

Ezt a receptet az internetről szedtem le, szerintem nagyon jó, bátran tudom ajánlani.

Folyt köv.

Az én fűszerem, az én ételem

Már egy kis fűszer meghatározza az étel jellegzetességét, karakterét és legfőképpen az ízvilágát. A fűszerek szeretete vagy határozott elutasítása, az azzal való első találkozástól függ, ezért nem mindegy, hogy az adott fűszert tartalmazó étel levett-e a lábunkról vagy sem. Nemes egyszerűséggel az ételhez való viszonyulásunkkal az adott fűszert is értékeljük, pedig nem feltétlenül kellene így tennünk. Aki olvasta már írásaimat, az tudja, hogy egyik kedvenc fűszernövényem a zsálya. Bár kevés receptem tartalmazza ezt a fantasztikus fűszert, mégis az egekbe tudom magasztalni. Ennek oka, hogy elsőként egy étteremben ettem zsályával fűszerezett ételt, ami csak egy meleg előétel volt, de azt az élményt sosem feledem. Szerettem volna az előétellel jóllakni. Azóta előszeretettel vadászok olyan receptekre amik zsályát tartalmaznak. Rájöttem nehéz a dolgom, mert jellegzetes íze kevés ételben képzelhető el, de, ha egyszer rátalálunk az garantáltan csúcs a csúcsok csúcsán. Mindezek ellentételezésére már negatív értelemben is sikerült közeli kapcsolatba kerülnöm ezzel a fűszerrel. Egy sült húsos receptben azt írták, hogy a húst zsályával fűszerezzük. Nagy izgalommal vártam, hogy elkészüljön a vacsora, aztán következett a feketeleves. Teljességgel szörnyű ízt kölcsönözött a húsnak és akkor ki is ábrándultam ebből a fűszerből és megfogadtam, hogy eztán nem készítek zsályás ételeket, pedig nem a fűszer a hibás, hanem a recept. Persze mindenkinek vannak olyan ízek, amiket soha semmilyen formában nem képes élvezni. Számomra ilyen a rozmaring. Többször próbáltam mint a zsályát, de egyszerűen nem tudom értékelni az ízét. De legalább megpróbáltam és tudom, mi az amit nem szeretek. Sokszor tapasztalom, hogy emberek még soha nem próbáltak friss fűszernövénnyel főzni és azt tartalmazó ételeket kipróbálni. Egyszerűbb a szárított változatát lekapni a boltok polcáról és beleszórni a serpenyőbe, még akkor is, ha a recept kizáróan friss növényt ír elő. Valamiért előítéleteink vannak ezekkel a növényekkel kapcsolatban és anélkül utasítjuk el, hogy megízlelnénk, megszagolnánk és megtanulnánk bánni velük. Egészen más irányt venne az értékítéletünk, ha megismerkednénk a fűszerek valódi ízévél, aminek a szárított formájával ellentétben nem csak íze, hanem zamata van. Elképesztő dimenziókba visz a bazsalikom, amikor a tésztával együtt beleharapok, megrágom és a számban ereszti ki hihetetlen varázsát. Ezt csak azok tudják, akik kipróbálták és rákattantak az ízére. Beismerem, nehéz az agyon szárított fűszerek után elfogadnunk ezt a kulináris élményt, de pár alkalom és már ragaszkodni fogunk hozzá. A silány, hétköznapi tészta is teljesen új megvilágításba kerül, ha pl. zöld pestoval kínáljuk, aminek alapja rengeteg friss bazsalikomlevél. A recept itt a blogon is megtalálható. Ez egy valóságos olasz klasszikus. Valami olyasmi, mint nálunk a pörkölt, igazi ízbomba, csak a pacallal ellentétben nagyon egészséges, főleg, ha olívaolajjal készítjük. Az ízek szerelmeseinek csak ajánlani tudom. De figyelem nem elég egyszer kipróbálni, mint ahogy egy sláger dalt sem elég egyszer meghallgatni ahhoz, hogy aztán örökre a fülünkbe másszon.  

És, ha már megkedveltük valamely fűszernövényt, érdemes otthon az ablakban, vagy a konyhában a folyamatos és takarékos felhasználás érdekében termeszteni, amitől aztán egy lépést teszünk a modern háziasszonyok világába, akiknek fontos, hogy ilyen módon is gondoskodjanak azokról akiknek főznek.   

A tortakészítés művészete

A tortasütés valóban művészet lenne? Erre a kérdésre, ha engem kérdezne valaki egyértelműen azt válaszolnám, hogy nem. Persze nem állítom, hogy nem kell némi rutin és kitartó gyakorlás, de a kis házi cukrászatunk csúcsa, amikor első tortánk összeáll és elkönyvelhetjük, tudunk tortát sütni.  Aztán, ha pl. anyukámat kérdeznénk a tortasütés művészetéről, ő már nagy valószínűséggel egyértelmű igen választ adna. Hogy miért? - mert számára a sütemény, így a torta sütés is valóságos rémálom, mivel szinte mindig kudarc a végeredmény. Pedig nem kéne így lennie, mindössze néhány alapvető szabály betartásán, ill. bennem tartásán áll vagy bukik az egész. A torta készítésének nagyon merev szabályai vannak, amelyeket, ha figyelmen kívül hagyunk, bizony anyukám sorsára jutunk. A legalapvetőbb hibákat követi el és biztos vagyok abban, hogy rajta kívül sokan mások is hozzá hasonlóan járnak el, ha tortasütésről, süteménykészítésről van szó.

Íme néhány szabály, amelyeket, ha betartunk nagy eséllyel sikerre vihetjük süteménygyárunkat:

• Az első legfontosabb aranyszabály a türelem. Tortát nem lehet türelem és teljes odaadás nélkül készíteni. 
• A következő a pontosság. Fontos a megfelelő arányok betartása. A tészta hozzávalóit nem lehet találomra adagolni. Ez különösen a kevert tésztáknál pl.: piskótánál érvényes. Én is sokáig blindre kevertem a piskótát és csak nemrég jöttem rá, hogy nagy hiba volt. Soha sem voltam elégedett a tésztával, mindig olyan ázott volt, ráadásul követtem az általam ismert hagyományt, hogy sütőport használtam. Aztán rátaláltam egy kiváló piskóta receptre, aminek lényege, hogy nem tartalmaz sütőport. Ennek receptje az alapreceptek között megtalálható.
• Mielőtt nekilátnánk a tészta kikeverésének a sütőformát kell megfelelően előkészítenünk. A tortaformát egy sütőpapíron körberajzoljuk, majd kivágjuk a kört. A sütőformát alaposan, mindenhol kivajazzuk és az aljára helyezzük a sütőpapírt. A forma oldalát liszttel megszórjuk. Ezzel a technikával biztos, hogy nem ragad le a sütemény tésztája, ami fél siker a célhoz.
• Ügyeljünk, hogy ha a tojásfehérjét külön kell választani és a fehérjéből kemény habot verni, akkor nagyon ügyeljünk, hogy a fehérjébe ne kerüljön sárgája, mert akkor nem lesz kemény a habunk.
• A tojásfehérjét mindig hidegen, hideg keverőtálba kell felverni. Akkor jó, ha megáll a habverőn és nem folyik le. Vigyázzunk nehogy túlverjük a habot, mert akkor az egész összeesik. Ez érvényes akkor is, ha habtejszínt akarunk felverni.
• A jó piskóta titka, hogy a felvert fehérje habhoz csak nagy, erőteljes mozdulatokkal szabad a többi alapanyagot belekeverni. Ennek célja, hogy a hab ne essen össze, így lesz szép magas a tésztánk.
• A jó torta alapja a kifogástalan tészta és krém. Fontos, hogy a krém megfelelően kemény legyen, hogy biztos tartást adjon a tortának. A kislányom keresztelő tortájánál én is elkövettem azt a hibát, hogy rossz krémet választottam. Ez egy túrós, tejszínes krém volt, ami persze ízre nagyon finom, viszont nem tartotta az amúgy is magas, két emeletes tortát, annak ellenére, hogy tortapálcákkal alátámasztottam.  A krémet csak hűvös helyen, lehűtött keverőtálban szabad kikeverni és azonnal hűtőbe kell tenni, hogy felhasználásig tovább dermedjen. Ha vaj alapú krémet választottunk, akkor különösen fontos, hogy a vaj ne olvadjon meg. Továbbá fontos, hogy szoba-hőmérsékletű vajjal dolgozzunk, mert a kemény vajat nem lehet habosra keverni és darabos lesz a krémünk.
• Ha a torta összeállt, ízlésünk szerint díszíthetjük krémmel vagy fondanttal. Tortadíszítési technikákat mi magunk is elsajátíthatjuk egy kis gyakorlással, némi érzékkel. (A tortakészítési technikákról később itt a blogon.) A végeredmény pedig akkor is csodálatos, ha nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna.

Nincs is jobb egy kellemes házi süteménynél, ami nem csak jellegében, hanem ízvilágában is valódi. Ezért, ha egy kis érdeklődést is érzünk magunkban érdemes belevágni, felhagyni a cukrászdából rendelt, adalékokkal és minden mással dúsított műtortákkal, házias JELLEGŰ süteményekkel.

Ha kész jöhet a kóstolás.

Ázsiai egytálétel

Hozzávalók (2 személynek):

2 db csirkemellfilé

2 db különböző színű kaliforniai paprika

1 csokor újhagyma

2 cm gyömbér

szójaszósz ízlés szerint

bármilyen hosszú tészta (kb. fél csomag)

Így készül:

A tésztának feltesszük a vizet forrni.

A csirkemellfilét megmossuk és vékony csíkokra vágjuk és 3 ek. szójaszósszal elkeverjük. 

A gyömbért lereszeljük, a fokhagymát áttörjük. A csirkét kevés olajon elkezdjük sütni, közben hozzáadjuk a fokhagymát és a gyömbért.

Amíg a csirke sül, a megmosott paprikákat csíkokra, a hagymát nagyobb karikákra vágjuk.

A megsült gyömbéres, fokhagymás csirkét kivesszük és a visszamaradt olajban roppanósra sütjük a paprikát.

Mielőtt a paprika kész lenne, belekeverjük a hagymát és pár percig tovább sütjük.

Az elkészült zöldségekhez adjuk a sült húst és az előzőleg kifőzött tésztát.

Ízlésünk szerintit mennyiségű szójaszósszal tovább ízesítjük, ha szükséges sózzuk és összesütjük az egészet néhány pillanatig.

Ezt az ételt wokban a legcélszerűbb elkészíteni, persze bármilyen másik nagyobb serpenyővel is helyettesíthető.

Jó étvágyat!

Vanília torta

Ezt a tortát a testvérem szülinapjára sütöttem és nagy meglepődés övezte, amikor felfigyeltek erre a színes, fiatalos, érdekes tortára. A torta krémje vanília pudingból készült, amelyet aztán cukros vajjal, vaníliával és házi vaníliás cukorral ízesítettem. A vaníliatorta minden alkalomra kiváló, mert egyszerűségében rejlik az eleganciája.  A torta érdekessége, hogy eltérően a klasszikus kerek formától, ez négyzet alakú, ami azért is nagyon jó, mert akinek nincs otthon tortaformája, az egy tepsiben is elkészítheti a tésztát. A tortát fondanttal vontam be. A fondant nagyon kényes dolog, de ha van egy jó receptünk hozzá, saját magunk is könnyedén elkészíthetjük. Sokszor a cukrászdában marcipánnal bevont torta sem marcipánból van, hanem un. hamis marcipánból, amit marcipánként adnak el. A fondant-ból úgy lesz hamis marcipán, hogy mandula aromát adunk hozzá. Szinte ugyanolyan íze lesz a fondant-nak, mint a marcipánnak. Az igazi marcipán felismerhető abból, hogy sosem lesz hófehér, kivéve ha ételfestékkel színezik. Ezért hófehér esküvői tortát szinte biztos, hogy nem marcipánnal vonnak be. Ha valaki fondant készítésére vetemedne, érdemes előtte tájékozódni, ha színezni akarja, mert csak minőségi ételszínezékkel szabad színezni, de még az is kiszárítja a masszát, ezért azonnal fel kell használni. Én Willton koncentrátummal dolgozom, de számos más jó minőségű festék, színezék található az interneten. Fondant és marcipán massza, boltban is megvásárolható, de sokkal drágábban mintha mi magunk készítenénk el. Egy 26 cm-es torta bevonásához kb. 2 kg fondant szükséges.

Emeletes citromtorta

A legkedveltebb tortáim egyike. A családom ünnepekre mindig ezt kéri, mert kellemesen citromos, kellemesen édes. A citromkrém a saját receptem szerint készítem, így nem tartalmaz aromákat és színezéket, mint a legtöbb cukrászdában. A krém halvány sárgás színét a citrom adja. A citrom savanykás íze és a cukros vajkrém hihetetlen ízharmóniát játszik a szánkban. A torta tésztája egyszerű piskóta, ez kiváló valamennyi torta készítéséhez. A torta kívül-belül citromos krémmel van bevonva és tejszínhabbal, citromkarikákkal díszítve.

És ha valakinek lelkiismeret furdalása támadna egy szelet torta elfogyasztása után, vigasztaljon minket, hogy ez az édesség rengeteg C vitamint tartalmaz a sok gyümölcs kifacsart leve miatt. Szóval a fogyókúrázóknak azt szoktam mondani, hogy ebből nyugodtan ehet, mert egészséges testnek, de főleg léleknek.

Diótorta

A kislányom névnapjára készítettem ezt a tortát, ami osztatlan sikert aratott. A dióból nagyon szeretek sütemények sütni, mert szerintem az egyik legfinomabb alapanyagok egyike. Mivel van egy bevált, isteni finom diókrém receptem, gondoltam elkészítem a torta változatát. Igazi házi torta, igazi ízekkel, semmi adalékanyag. A torta tésztája gyakorlatilag egy diós piskóta. A krém egy grízes, vajas krém, ami az mellett, hogy finom, igazán selymes és egyáltalán nem fullasztós vajas ízű. A torta teteje mi más is lehetne, mint csoki. Én azonban nem szeretem a boltban kapható tortabevonókat, véleményem szerint elrontja a süteményt, ha nem minőségi bevonót használunk. Nekem itt vidéken még nem sikerült olyan tortabevonót találnom, ami ízlett volna, ezért én kizárólag Milka csokival szoktam ezt megoldani. Kicsit költséges belátom, de aki mindig a lehető legjobbat akarja kapni, az rászán kicsit több összeget. Persze sokan most vitatkoznának velem, mert azt mondják, hogy nem szabad 60%-os kakaótartalom alatti csokival szóba állni. Bizonyára a nevesebb cukrászdákban erre odafigyelnek, én pedig megtartom az arany középutat magamnak, ami a csokoládét illeti.  
A torta széle tejszínhabbal van díszítve.

Töltött kaliforniai paprika keltlabdákkal

Nyári napokon jól esik, ha kicsit könnyedebb ételeket fogyasztunk. A könnyű, nem túl megterhelő fogásokkal kapcsolatban a férjemmel elég szkeptikusak vagyunk, amelynek egyetlen oka, hogy nem lakunk jól vele és nincs annál rosszabb, mint megéhezni az esti elalvás előtt. Viszont az sem kellemes, ha a nehéz, kalóriában tocsogó vacsora megfekszi a gyomrunkat. Ezért próbálok olyan félig-meddig egészséges receptekre vadászni, ami mindkettőnk számára a köztes megoldást jelenti. Az első ilyen ínyencséget sikerült is megtalálnom. Nem is kell róla túl sokat szólni, ki kell próbálni, mert ez valami isteni! A töltött paprika saját kreálmányom, a köretet egy régi újságban találtam. Ha a kelt labdák helyett salátával tálaljuk még egészségesebbé és még könnyebbé tehetjük, sőt előételként is kínálhatjuk.

Kívánom mindenkinek, hogy készítse el a saját ízlése szerint, mert zöldséges étel révén az első pillanattól beleszeretünk.

Hozzávalók két személy részére:

2 db kaliforniai paprika

1 tubus ömlesztett sajtkrém (natúr)

snidling

1 nagyobb paradicsom

bazsalikom

2 gerezd fokhagyma

6 szelet bacon

Labdákhoz:

50 dkg liszt

1/2 kocka élesztő

3 dl tej

1 csipet só

1 csipet cukor

Így készül:

A paprikákat megmossuk és 3-3 részre vágjuk, majd egy serpenyőben pár percig elősütjük (addig, amíg elkezd puhulni).

Az elősütött paprikákat egy kiolajozott tűzálló tálba helyezzük.

A paradicsomot felkockázzuk, a snidlinget és bazsalikomot felaprítjuk.

A krémhez a sajtot, a paradicsomot és tetszés szerintit mennyiségű snidlinget, bazsalikomot, fokhagymát összekeverjük és ezzel megtöltjük a paprikákat.

Minden paprika tetejére egy szelet bacont teszünk és 180 fokos sütőben addig sütjük, amíg a szalonna megpirul.

Keltlabda:

Az élesztőt 1 csipet cukorral elkevert langyos tejben a szokásos módon felfuttatjuk.

Ezt követően a hozzávalókból tésztát gyúrunk, majd meleg helyen, letakarva addig kelesztjük, amíg a duplájára nő.

A megkelt tésztát 2 mm vastagra nyújtjuk és pohárral korongokat szaggatunk, amelyeket forró olajban, oldalanként 20-30 másodpercig süssünk.

Jó étvágyat kívánok!