Minden főzés és sütés alkalmával önkéntelenül, bizonyos életérzések is társunkká lesznek. Legyen az egy fűszer, egy meghatározott íz, vagy csupán az evés maga. Hogy kiből mit hoz ki egy-egy étel, talán nem is lehet minden alkalommal pontosan megfogalmazni, elég, ha mi magunk érezzük és örülünk, ha ezt az érzést másokkal is megoszthatjuk. Nincs kellemesebb lezárása egy napnak annál, mint amikor a család leül vacsorázni, beszélgetnek és ehhez észrevétlenül társunkká válnak a ízek, zamatok, hogy a vasárnapi ebédről már ne is beszéljek. És, ha a fűszereket egy pohár borral tovább fűszerezzük, az életérzés garantált. A rohanó világban már észre sem vesszük, nincs idő észrevenni, hogy az étkezés - túl azon, hogy az ételünk az - milyen szinten jelen van és befolyással bír az életünkben.
Tény, hogy az evés, minden családi esemény középpontja. Nincs más megkoronázása egy ünnepnek, mint finomabbnál finomabb ételek felsorakoztatása, elfogyasztása. Az étkezés nem csupán egy cselekvés, ami összehozza a családot, hanem érzéseket vált ki, örömöt vagy bánatot közvetít.
Az illatokhoz hasonlóan az ízek is hozzájárulnak egy-egy élethelyzet megéléséhez. A nem jellegzetes illatok is emlékeket csalhatnak elő bennünk, amely segíthet a régmúlt felidézésében, egészen váratlan pillanatok újraélésében. Ezek a megélt élmények szinte ijesztő módon hirtelen átfutnak a testünkön és magunkba zárva - mások számára láthatatlan szellemként - belsőleg érintenek meg újra, de már csak egy aprócska pillanatra.
Vajon az ízek is ily szerepet játszanak?- amikor azt hisszük elvesznek bennünk, egy egyszeri aromát végleg elfelejtünk. Lehet, és ezzel a pillanat válik jelentéktelenné, amit akkor éltünk, amikor az adott ételt megismertük. De az is lehet, hogy az íz teszi feledhetetlenné az amúgy felejthető alkalmat és ezáltal örökre belénk ivódik, akaratunk ellenére, és már nincs mit tenni. Ezért is mondom, hogy az étel választás veszélyes üzem, mert az elérhető ízharmónia a jelenben egyszerűséggel elvarázsol, később viszont szembeszáll, amikor az adott pillanatot inkább elfelednénk.
Az illatokhoz hasonlóan az ízek is hozzájárulnak egy-egy élethelyzet megéléséhez. A nem jellegzetes illatok is emlékeket csalhatnak elő bennünk, amely segíthet a régmúlt felidézésében, egészen váratlan pillanatok újraélésében. Ezek a megélt élmények szinte ijesztő módon hirtelen átfutnak a testünkön és magunkba zárva - mások számára láthatatlan szellemként - belsőleg érintenek meg újra, de már csak egy aprócska pillanatra.
Vajon az ízek is ily szerepet játszanak?- amikor azt hisszük elvesznek bennünk, egy egyszeri aromát végleg elfelejtünk. Lehet, és ezzel a pillanat válik jelentéktelenné, amit akkor éltünk, amikor az adott ételt megismertük. De az is lehet, hogy az íz teszi feledhetetlenné az amúgy felejthető alkalmat és ezáltal örökre belénk ivódik, akaratunk ellenére, és már nincs mit tenni. Ezért is mondom, hogy az étel választás veszélyes üzem, mert az elérhető ízharmónia a jelenben egyszerűséggel elvarázsol, később viszont szembeszáll, amikor az adott pillanatot inkább elfelednénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése