Már egy kis fűszer meghatározza az étel jellegzetességét, karakterét és legfőképpen az ízvilágát. A fűszerek szeretete vagy határozott elutasítása, az azzal való első találkozástól függ, ezért nem mindegy, hogy az adott fűszert tartalmazó étel levett-e a lábunkról vagy sem. Nemes egyszerűséggel az ételhez való viszonyulásunkkal az adott fűszert is értékeljük, pedig nem feltétlenül kellene így tennünk. Aki olvasta már írásaimat, az tudja, hogy egyik kedvenc fűszernövényem a zsálya. Bár kevés receptem tartalmazza ezt a fantasztikus fűszert, mégis az egekbe tudom magasztalni. Ennek oka, hogy elsőként egy étteremben ettem zsályával fűszerezett ételt, ami csak egy meleg előétel volt, de azt az élményt sosem feledem. Szerettem volna az előétellel jóllakni. Azóta előszeretettel vadászok olyan receptekre amik zsályát tartalmaznak. Rájöttem nehéz a dolgom, mert jellegzetes íze kevés ételben képzelhető el, de, ha egyszer rátalálunk az garantáltan csúcs a csúcsok csúcsán. Mindezek ellentételezésére már negatív értelemben is sikerült közeli kapcsolatba kerülnöm ezzel a fűszerrel. Egy sült húsos receptben azt írták, hogy a húst zsályával fűszerezzük. Nagy izgalommal vártam, hogy elkészüljön a vacsora, aztán következett a feketeleves. Teljességgel szörnyű ízt kölcsönözött a húsnak és akkor ki is ábrándultam ebből a fűszerből és megfogadtam, hogy eztán nem készítek zsályás ételeket, pedig nem a fűszer a hibás, hanem a recept. Persze mindenkinek vannak olyan ízek, amiket soha semmilyen formában nem képes élvezni. Számomra ilyen a rozmaring. Többször próbáltam mint a zsályát, de egyszerűen nem tudom értékelni az ízét. De legalább megpróbáltam és tudom, mi az amit nem szeretek. Sokszor tapasztalom, hogy emberek még soha nem próbáltak friss fűszernövénnyel főzni és azt tartalmazó ételeket kipróbálni. Egyszerűbb a szárított változatát lekapni a boltok polcáról és beleszórni a serpenyőbe, még akkor is, ha a recept kizáróan friss növényt ír elő. Valamiért előítéleteink vannak ezekkel a növényekkel kapcsolatban és anélkül utasítjuk el, hogy megízlelnénk, megszagolnánk és megtanulnánk bánni velük. Egészen más irányt venne az értékítéletünk, ha megismerkednénk a fűszerek valódi ízévél, aminek a szárított formájával ellentétben nem csak íze, hanem zamata van. Elképesztő dimenziókba visz a bazsalikom, amikor a tésztával együtt beleharapok, megrágom és a számban ereszti ki hihetetlen varázsát. Ezt csak azok tudják, akik kipróbálták és rákattantak az ízére. Beismerem, nehéz az agyon szárított fűszerek után elfogadnunk ezt a kulináris élményt, de pár alkalom és már ragaszkodni fogunk hozzá. A silány, hétköznapi tészta is teljesen új megvilágításba kerül, ha pl. zöld pestoval kínáljuk, aminek alapja rengeteg friss bazsalikomlevél. A recept itt a blogon is megtalálható. Ez egy valóságos olasz klasszikus. Valami olyasmi, mint nálunk a pörkölt, igazi ízbomba, csak a pacallal ellentétben nagyon egészséges, főleg, ha olívaolajjal készítjük. Az ízek szerelmeseinek csak ajánlani tudom. De figyelem nem elég egyszer kipróbálni, mint ahogy egy sláger dalt sem elég egyszer meghallgatni ahhoz, hogy aztán örökre a fülünkbe másszon.
És, ha már megkedveltük valamely fűszernövényt, érdemes otthon az ablakban, vagy a konyhában a folyamatos és takarékos felhasználás érdekében termeszteni, amitől aztán egy lépést teszünk a modern háziasszonyok világába, akiknek fontos, hogy ilyen módon is gondoskodjanak azokról akiknek főznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése