Különleges kulinária folytatás

A különleges kulinária első részében olyan kivételes ételeket kezdtem el bemutatni, amelyek a mai magyar konyhában is egyre gyakrabban feltűnnek és hangzatosnak tűnő nevük mögött, sok esetben egyszerű, otthonunkban is könnyen elkészíthető fogásokat jelentenek. Mesterszakácsok szájából sokszor elhangzott kifejezések, amelyek kizárólag puccos éttermek kínálatát sejtetve csapnak le ránk és hétköznapi igényeinkre, miközben a gasztronómia hatalmas forgatagában, az egyénre jellemző mindennapi eleganciával vagyunk képesek mesterinek tűnő dolgokat, jelen esetben ételeket létrehozni. Előzőleg a Szuflét, a Brownie-t és a Wellingtont mutattam be röviden, a következőkben a Madeleine-t és a Gazpacho-t ismerhetjük meg.

Madeleine:

A madeleine egy francia aprósütemény, amelynek rengeteg receptvariációja ismert. Leginkább a hazánkban is népszerű muffinhoz tudnám hasonlítani. A francia süteményformát már könnyedén beszerezhetünk, bár itt vidéken leginkább internetről rendelhetünk kb. 2500 Ft-ért. 

Egyszer én is kipróbáltam egy madeleine receptet, igazán fantasztikusan sikerült, bár be kell vallanom, hogy muffin formába készítettem el, mivel sajnáltam ennyi pénzt kiadni erre a csodaformára. Én azt mondom, hogy nyugodtan készíthető muffinként is, viszont a receptben ígért mennyiséggel ez esetben nem szabad számolni, hisz a muffin sokkal több masszát vesz fel, mint a harmad akkora madeleine. Egy különleges recepttel szeretnék kedveskedni, amelyet egy internetes oldalon találtam: Earl Grey teás madeleine. Már a neve felcsigázza az embert, az íze pedig egyenesen megbabonázta a kóstolókat.

A kép sajnos nem az én "madeleine muffinom", de egyébként megtévesztően így kell kinéznie az elkészült madeleinnek. 

 

Hozzávalók:

5 ek. vaj

2 ek. Earl Grey teafű

12 dkg liszt

1/2 tk. sütőpor

2 tojás

7 dkg cukor

2 ek. méz

2 tk. vaníliaaroma

1/2 citrom reszelt héja

Így készül:

A vajat megolvasztjuk és a forró vajba belekeverjük a teafüvet, amit 10 percig állni hagyjuk, majd leszűrjük.

Habverővel kikeverjük a tojást a cukorral, a vaníliaaromával és citrom reszelt héjával.

Ezt követően mehet bele a sütőporral elkevert liszt és a teás vaj.

A masszát állni hagyjuk (ha van rá időnk), majd kivajazott, lisztezett madeleine formába töltjük és 190 fokos sütőben 10 percig sütjük. Lekvárral, vagy vaníliás öntettel, sodóval kínáljuk.

Gazpacho:

A gazpacho gyakorlatilag spanyol paradicsomos leves, amelyet rend szerint hidegen fogyasztunk. 

Bennem a mai napig él a hagyomány, miszerint a leves akkor jó, ha forró. Ezáltal szkeptikus vagyok a hideg levesek tekintetében, amelyek nálunk gyümölcslevesként nem is olyan különlegesek. Nekem mégis az volt, mert a gyümölcslevest nem szeretem, már a látványa is elborzaszt. 

Gazpachot még soha nem kóstoltam, így elég nehéz írni róla, mert az én fejemben valahogy automatikusan a régi menzán kapható, betűtésztás paradicsomleves maradt meg, amiből köszönöm nem kérek többet. A gazpacho nyilván nem ilyen, hisz már alapanyagaiban is teljesen eltér az itthoni meleg változattól. 

A gazpacho révén hadd írjam le első élményem a hideg levessel kapcsoltban, amely egy paprika leves volt pármai sonkával feltekert kenyérpálcával. Különös és elmondhatatlan élmény volt, mivel a kellemes, mértékletes ízvilág teljesen levett a lábamról, a leves hidegsége teljesen kiegyenlítette a sült paprika által nyújtott meleg ízvilágot.  

Mivel személy szerint még soha nem készítettem itthon gazpachot, így receptet nem merek ajánlani, viszont a Stahl magazin különszámában ígéretesnek tűnő receptet találhatunk.